Aztán délután miután hazaértem, kivettem egy kicsit az ágyra kaját keresgélni és egy kicsit új élményeket nyújtani neki. Sajnos (megint) náthás vagyok, így nem igen nyúlhatott hosszúra a mi foglalkozásunk, nem akarom őt megfertőzni. :( Szedtem neki pitypangszárat anyuék kertjében, meg pritaminpaprika darabokat rejtettem el neki:
(Ma még nem volt megfésülve, azért ilyen kis zilált). Egyébként érezhette a délutáni gyors zivatart, mert ki-kitekintgetett a barikád mögé... Miután visszatettem őt a kifutójába, egy fél órán belül kitört az égi áldás.
Egész nyugodtan viselte, és az jutott eszembe, hogy mikor két éve miután idejött, két nap után már volt egy hatalmas vihar, és azt is elég higgadtan viselte. Ryo-chan az előző rozettás malacom ilyenkor remegett és félt. Idén ilyen csendes kis húsvétunk van, úgy néz ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése