2013. november 16., szombat

Reactions

Tegnap elérkezettnek láttam az időt Barney bébi tanításának.
Hiszen végülis egy hete van már itt, igazán megszokhatta már a környezetét.
Azt vettem észre, hogy, ha valami Málác uras dolgot kap, sokkal magabiztosabb lesz!
Pl, egy faág ami Málácnál volt bent, és beteszem hozzá, teljesen lelkes lesz.
De ez vissza is igaz, Málác úr is totál boldog lesz, ha beteszek neki valami Barneys tárgyat! ;)A kézhez szoktatást egy répadarabbal kezdtem el, és íme az eredmény:




Tegnap este el kellett mennem otthonról, és kicsit izgultam mi lesz egyedül este nélkülem a kis állatokkal.
Emlékeztem arra, hogy amikor tavaly Málác urat hagytam itthon kiskorában, és mi történt akkor!
Teljesen be volt tőlem sz.rva, és pár nap múlva állt csak helyre a lelki békéje.
Nos, ezek keveregtek a fejemben, amíg kitakarítottam Bébiboy ketrecét, és kicsit átrendeztem.
Addig a kismalac itt rostokolt:


Ilyen lett a ketije:


Igazság szerint rá akartam/akarom szoktatni a kicsit, hogy használja azt a  függőágyat, ha már Málác úr nem használja. :P
Ezek a felfedezés képei:


Ezt hagytam otthon a fiúknak, mivel nem akartam, hogy éhen haljanak az alatt az egy nélkülük töltött éjszaka alatt:


A baloldali a kicsié, a jobboldali meg a nagyé volt.

Amikor ma hazajöttem, így találtam Barney bébit:


Eléggé be volt tőlem parázva, és mikor egy kis paprikát nyújtottam feléje (mert vettem nekik paprikát, meg macskafüvet), akkor szaggatottan ment érte...mintha valami vadiúj dolog lennék...pedig a szagom nyilván ismeri. De ez is érdekes, mert amikor beléptem és köszöntem, úgy tűnt Málác úr felismert, viszont amikor leguggoltam a kifutóhoz, hogy megsimogassam őt, akkor elfutott, és csak könyörgésre szimatolta meg a kezem, és engedte magát megsimogatni. Fura. :-S
Mivel aggasztott kicsit a vakarózása a babamalacnak, ezért megmostam őt tiszta vízzel.
Amíg száradt, a kezemben volt, de menet közben bebújt a ruhámba, alig tudtam kiszedni belőle. :P :D
Aztán elkezdett prüntyögni, és remegett végig a tenyeremben. Közben megfésültem a szőrét, hogy szokja, és úgy tűnt tetszett neki. :)
Majd miután a megszáradt állatot visszatettem a ketijébe, olyan boldog lett, ilyennek még nem is láttam!
Futkorászott, ugrált, prüntyögött...
Most jelenleg is a kis függőágyában rostokol. :) Ja, amíg az ölemben volt, remegve megevett egy répaszeletet. :D
Roo-ról is be kell számolnom. Most nincs nekem friss füvem, vagy pitypangom, de majd adok neki.
Vízbe áztatott kutyaeledelt eszik. Amikor hazajöttem, a hátán találtam őt. Nem tudom mióta lehetett úgy, és hogyan fordult a hátára, mert direkt úgy helyeztem a tárgyait, hogy ez nem fordulhasson elő. De miután talpra segítettem, boldogan elkocogott. :) Azt látom, hogy kakilt is, és mintha nőtt volna.
Most Málác úr uizik és a kicsit is magával vonja ebbe...csak, mert meg mertem mozdulni a székemmel. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése