2013. november 13., szerda

Alkalmazkodás

Mostanában olyan sok minden történik velem, hogy képtelen vagyok tartani az iramot, és ezt néha a blog sinylí meg, mert azért inkább az élő ismeretségeimre szánom a kevéske időmet, mint, hogy blogoljak. :P
Na, de most jöjjön egy kis beszámoló Barney világáról.
Ugyebár pénteken vettem őt, és azóta eltelt pontosan 5 nap.
Volt közben egy költözése is, a terkóból ketibe, ami nagyon jól sikerült!
Sokkal nyíltabb lett tőle, talán, mert a ketrec mindent átereszt, míg a terkó műanyag fala kevésbé... :P
Tegnapelőtt arra ébredtem reggel hét magasságában, hogy szokás szerint valahol folyatják a vizet, ezáltal zörögnek a csövek. De volt valami furcsa még. Malacuizás. Azt hittem rosszul hallok, ezért odalopóztam az ajtóhoz, ami mögött a malacok vannak este egymásra polcolt ketikben, és újra hallottam az uizást.
Azt hittem Málác úr lehet az (megérezte nyilván a kicsi szagát), de nem. Ő békésen horpasztott a szikláján, az uizó Barney baba volt! Viszont ezt azóta se csinálta (kopkop).
(Most viszont míg gépelek, éhes lett, és elkezdett uizni, nem baj, úgyis jön a szelidítési projectem, csak befejezem ezt a posztot!). ;)
Egy éhes (vad)malacnál jobb szelídítési alany nincs is! :)))
Büszke vagyok rá egyébként, mert megiszi a Cebionos vizet szó nélkül, meg mindent megeszik amit eléteszek, sőt mindig az újdonságokat választja ki! Tegnapi vacsimenü is kígyóubi volt sárgarépával, és először a répát szedte ki a tálból. Amúgy nem lepődött meg nagyon, hogy kicseréltem a szénarácsát.

Ugyanis ez volt a tegnapi szerzeményem:



50 Ft egy szál répa! :P
A kaját azt 999 Ft-ért vettem, a szénarácsot 699-ért,
Voltam Há barátommal a Fressnapfban, hogy megmutassam, hogy hol illetve, honnan vettük Bébiboyt!
Nagy büszkén odasétáltam, meg akartam mutatni neki, hogy melyiket akartam először (a kis kócost), és milyenek a többiek, amikor is...két teljesen üres kifutó fogadott!!!
Ciki volt.
Megkérdeztem az egyik eladócsajt, hogy mi lett a malacokkal?!
- Elvitték az összeset, nagy roham volt értük, de majd jön egy következő szállítmány.
Gondoltam, hogy WTF?! Hiszen se mikulás nincs, se karácsony, 4 nap alatt hogyan lehet elvinni 20 tengerimalacot? :S
No mindegy, de láttunk csíkosmókust, kopaszmalacot (azokat bezzeg nem kapkodták el...), hörcsögöket, sokcsecsű egeret, degukat, háziegereket, csincsillákat, futóegereket... :)
Bent a munkahelyen megmutattam Barney bébi képeit, és mindenki odavolt tőle, hogy milyen édi!
Még a férfikollégám is, aki pedig nem egy érzelgős fajta, ő is mondta, hogy nagyon szép!
:)
Tegnap átjött segíteni nekem Há, és lebetadinoztuk a fülét a kismalacnak.
Most már megrázta a kezelés után, de nem látom, hogy rosszabbodott volna, sőt egész szép lett!
Vagyis gyógyul...
A magatartása a kis állatnak:
Első reakciója mikor kivesszük, mindig a remegés, de utána megnyugszik, és tegnap ki is nyúlt, ahogy Málác úr szokott.
Egy kis etetgetés, szeretgetés után visszatettem a ketijébe. Kicsivel később nagy zajra lettünk figyelmesek.
Beragadt a vécépapírgurigába.
Kábé így, ahogy Málác úr kiskorában:

Azonnal kiszabadítottam, viszont támadt egy ötletem, és a gurigát odaadtam Málác úrnak.
Az őrgróf kíváncsian megszaglászta, megrágogatta, majd uizni kezdett. De olyan furán...ahogy anno uizott, mikor a Mandys pokrócot leterítettem neki... :) 1 perc múlva Bébiboy is uizni kezdett, és egy igazi malacuizó kórust hallhattunk! (Mikor még az ölemben volt a babamalac, lejátszottam neki Málác úr kiskori uizását telefonról, és meglepő módon Málác úr válaszolt rá...kicsit csalódtam benne, mert régen mikor lejátszottam neki, sose válaszolt rá, és büszke voltam rá, hogy megismeri a saját hangját. Ezek szerint amióta tudja, hogy nem egyedüli tengerimalac ebben a lakásban, azóta már rámozdul ezekre a hangokra).
Azon gondolkodtam, hogy vajon meg tudja-e állapítani a másik hangjából, hogy az milyen nemű, -korú?
Bár azt olvastam, hogy az orrával tudakolja meg ezt az infot, mikor találkoznak akkor orrösszedugás, és hátsófertáj szaglászás megy... :D Mondjuk Mandyval is így ment. ;)
Szeretem ezt, hogy egy új életet kell megszelidíteni, ez egy kihívás számomra!
Viszont leálltam az állatokkal, a két malac és a teknős az nekem már túl sok, nem kell már több állat ebbe a kis lakásba...elég, hogy van itt még egy...önmagam. :P
Megfigyeltem, hogy Bébiboy simán elalszik amikor be van kapcsolva a zene, és nem zavarja egyáltalán.
Ezért hiszek abban, hogy sokkterápia működik a kisállatszelidítésnél. Mert ahogy a régi könyvek mondják, hogy új malacnál mindig csendben és halkan közlekedjünk, ne menjen mellette se tévé, se zene, se semmi, akkor egy mindentől megriadó malacot kapunk. Így is azért Bébiboy tart a kéztől, de azért tegnap és ma is elfogadott kézből kaját, sőt meg tudom simogatni a ketrecben is! :) Egyébként az étvágya kitűnő, mert megette az összes szénát, és a magokat, meg természetesen a zöldségeket. Büszke vagyok rá, igazán!
Málác úr meg mostanában olyan kis erőszakos lett, mindig kaját követel...és ekkor feláll a ketrec oldalára és pitizik. :)
Már készülök egyébként a jövőhétre, amikor is a szagcsere project következik!
Akkor majd estére meg lesznek cserélve, Málác úr helyére kerül a kicsi, és vice versa!
Lesz nagy uizás, de szerintem ez el fog csendesülni, lehet egyébként, hogy nappal fogom ezt megejteni, amikor nem zavarja az embereket a hang...nappal berakni őket oda 1-2 órára és kész. :)
A legizgalmasabb majd az összeismertetés lesz élőben, jövő péntek után!!! ;)
De most jöjjenek a képek, mert megyek szelidíteni, nagyon rohan az idő, és ezernyi dolgom van még a malackodáson kívül:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése