Nos, a kutyapelenkáról jó is, meg nem is a véleményem, persze inkább pozitív.
Két napot volt rajta, kiállítás előtti este és tegnap, alig ázott át, az újság a pelenka alatt szinte száraz volt, bár a sok malacpisivel a kutyapelenka se nagyon tudott megbirkózni, de ez nem hiba. Összességében jónak találtam. ;)
(Jelenleg a futtatóban van Málác, és elhasalva fekszik a padlón...gondolom az jó hűvös neki).
Én utánanéztem a malacoldalakon a ketrechűtési technikáknak. Járólapot-csempét ajánlanak, jégakkut, vizes törülközőt. Amíg cseréltem az almot, járkálás közben találtam egy csempedarabot, azt tettem be neki a sarokba.
Íme:
Webcamerás kép, ezért ilyen vacak. (Hehe, szemüveg kéne a webcamerának, olyan homályos!) :D
Az a járólap a sarokban, mellette forgács és széna. A forgács alatt csutkaalom van (amit nem szeretek igazából, mert azt olvastam, hogy a hím malacok a fenékszánkázás alatt felszippanthatják a feneküknél lévő végbélzacskóba, ami eltömődhet tőle)...de ezt a "fenekezést" nem láttam még Málácnál, csak az előző malacoknál, akik ugyebár nem egyedül voltak... hiszen ez területjelölő gesztus.
Hm, most már futkos, és azt látom, hogy ketrecrács-fetisiszta, mindig odamegy, és rágja a rácsot. :P :D
Pedig az a rács csak dísznek van a kifutó mellett a falnál, kivételesen nem akarja elvenni tőle a szökés adta örömöket, mert máshogy oldottam meg a "lezárását".
Olvastam rége(bbe)n ezt a könyvet:
Akkor kissé megijedtem, mert egy őrültnek tartottam Peter-t, mert amiket összeírkált, hogy elviszi a malacokat a parkba, meg London belvárosába, stb... nos ekkoriban ezt gondoltam (jó pár évvel ezelőtt, körülbelül 10 éve):
- Ez őrült. Szegény malacok, milyen stressz lehet nekik ez a környezetváltozás!
De amióta megvan Málác, már nem így gondolom, szerintem ezek a kis állatok is igazán élvezik a környezetváltozást, és jót tesz nekik, hogy nem csak állandóan ugyanabban az élethelyzetben vannak, hanem változatos ingerek érik őket. Ráadásul nem is buták, Málác kifejezetten okos!
Most már ezt is kipróbálnám Máláccal:
Mondjuk ehhez nem tudom mit szólna. :D :P Azt gondolom, azért viselte olyan jól a tegnapi napot, mert sikerült kiskorában hozzászoktatni az utazás okozta herce-hurcákhoz, a környezetváltozáshoz. Bár ő sose volt olyan, hogy letetted valahova aztán még egy óra múlva is ott maradt, ő mindig is felfedező-hajlamú volt.
Amikor a legutóbb tavasszal a Margitszigeten voltunk, emlékszem az emberek, hogy néztek, hogy:
- Mi van? Hogy kerül ide egy tengerimalac?
Nos, régen görényt és patkányt is vittek oda ki a gazdáik levegőzni. Azt se felejtettem el, hogy a legelső Margitszigetes találkozásnál Málác be volt tojva, majd elaludt a kis kuckójában. (Hm, az előbb láttam kakilni őt, még sosem láttam, de most "premier plánban" nyomott ki 3 bogyót a padlóra. :P :D)
Aznap hívtak fel a leendő munkahelyemről, állásinterjúra és megkaptam az állást.
Szóval Málác meghozta a szerencsémet. ;)
A második margitszigeti találkozás már fesztelen volt, egyáltalán nem volt stresszes, vagy hasonlók...inkább kíváncsi, csak az zavarta, hogy nem tud az ingerek miatt elvonulni aludni...ő ilyen álomszuszék állat.
De az eddigi életében a tegnapi volt az igazán nagy nap, amikor is szerintem stressztűrésből kitűnően vizsgázott.
Apuéknak megmutattam a bírálati papírt, és apu vette észre, hogy először a lapra "II" helyezést írtak, utólag firkantottak bele még egy "I"-t, így lett harmadik. Mondtam én, hogy a harapás miatt történt mindez... :P
De nem baj, szerintem a malacokat inkább stresszeli ez az idegen emberek fogdosása, és a tömeg...
Szerintem már csak nézőként fogunk menni a budapesti tengerimalac kiállításokra.
Az amerikai ismerőseim szerint is az volt a baj, hogy a bírónő belenyúlt a komfortzónájába, ahol a "ne érj hozzám" zónája van, és ezért harapott. Szóval jogos önvédelem történt. ;) Dehát ez van. :)
Most megyek megfésülni, mert minden futtatás után fésülés van, adok neki nektarint. :)
(Ez most ilyen "live blog", mert még beszámolok mi volt...)
Pár perccel később:
A fésülés ma egész jól sikerült, a nektarinra rávetette magát, és addig amíg élvezte az ízét, gyorsan megfésültem. Most is volt elugrás, de elég lightos.
Aztán a karomban élvezte a ventillátor szélfújását pár másodpercig, majd betettem a ketrecébe.
Ott körbeszimatolt mindent, majd rakott egy kakit a csempére, aztán eszegetett a szénából, és utána jött csak a jussáért, mert minden futtatás utáni visszaeresztéskor kap valami kis csemegét. A nektarindarabot a csempén fogyasztotta el. Még a jövő zenéje, hogy fogja-e alvásra használni vagy sem.
Állítólag a Sorstól azért kaptam ezt a Málácot, hogy türelmet tanuljak vele, mert nincs elég türelmem. Nos, valószínűleg bejött ez, mert egész jól adaptálódtunk egymás életéhez, bár még motoszkál bennem egy másik állat beszerzése, ami nem tengerimalac...ez valahogy nem hagy nyugodni... :( :P
...és a nap képe (az előbb vettem észre):
Na, ugye, tudtam, hogy van esze. :D A csempe immár foglalt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése