A kiállítás

Ilyen szép helyen terült el az idei MTK (Magyar Tengerimalac Klub)
2013-as június végi kiállításának a helyszíne:

Mi voltunk Punkyval az elsők, 7:30 AM-re már odaértünk, a kezdés nyolc óra volt! :)
Pedig másfél órányira lakom a helyszíntől! :P
Metroval, 2 villamossal, busszal kellett mennünk. :) A hétvége ellenére jó idő volt, és jól is jöttek a járművek.

Már ott voltunk körülbelül egy órája, és segítettem a többieknek kipakolni a ketreceket, feltölteni forgáccsal, stb... amikor arra lettünk figyelmesek, hogy valami zaj jön kintről. Kiderült, hogy elkapott minket egy zápor, ami gyors volt és heves, de rövid ideig tartott. ;)
A kamion tetején látszik, ahogy pattognak az esőcseppek.

Ez volt Málác helye:

A tálkát és az itatót én hoztam. :)) Az 59-es sorszámúak voltunk, tulajdonképpen az utolsóak.
65 tengerimalac volt nevezve, és utoljára még beesett kettő, akik csak "közönségszavazat" felirattal álldogálltak/feküdtek a ketrecükben. De a vicc az, hogy NEM VOLT (igazi) KÖZÖNSÉG!
Pár ember betévedt ugyan ide, de a kutyakiállítást keresték, ami viszont lent volt a földszinten. Egy baba meg azt hitte, hogy ezek a kutyák, és mondta a malacoknak, hogy "vau, vau". :D

E képen Málác úr elfoglalja az új birodalmát, körülbelül két órás "szállítóbox fogság" után:

Felülnézetből:

Vicces, hogy egy majdnem ugyanolyan színű, de fajtatiszta tengerimalac volt mellette. :D

Érdekelt, hogy Punky mit szól a többi malachoz, ezért is neveztem be, nem a nyerés miatt.
Nos, amikor bekerült a ketrecbe, még ezt:



De utána már csak ez érdekelte:

A feje felett vagy mellette hozták-vitték a malacokat, ez a szomszédja, a Bartos Péter (igen, ez volt neve :D) folyton dürrögött a falszomszédjának, egy fekete perui leányzónak, néha Málác unottan átnézett hozzájuk, majd konstatálta, hogy "ez hülye", és elfeküdt a forgácsban, vagy evett, ivott, aludt. Teljesen nyugodt volt, nem zavarta a tömeg, a sok idegen ember, a sok idegen szag, a sok idegen malac.De biztos vagyok benne, hogy megismert, mert nézte, ha elmentem, meg sajnos a székem nem szemben volt vele, hanem sréhen jobbra tőle. Vele szemben egy fiatal pár ült. Egyébként sok első kiállító volt, mint mi, velük összebarátkoztam, jó csapat jött össze! ;)

Amikor elhatároztam, hogy elhozom erre a kiállításra, a célom az volt, hogy megnézzem miként viszonyul a többi tengerimalachoz. Punky ugyanis kiskora óta egyedül él, és arra gondoltam, hogy, ha mondjuk át akar menni a másikhoz (mint például Péter a peruihoz), akkor valószínűleg veszek neki egy kisfiú malac barátot.
Bár jövőhéten pénteken egy éves lesz az úr, nem gondoltam volna, hogy ennyire nem törődöm lesz a többi malaccal szemben. Az emberekkel sokkal kíváncsibb volt, pár ujjat meg is kóstolt. :D Én mondtam, hogy harap... :P
Az emberekkel én is jól kijöttem, bár az elején kissé zavarban voltam, mert új hely, új emberek, de láttam, hogy a kiállítóknak tetszik Málác, bár a csekély látogatónak nem, de hát ez nem baj. :)
Málác nem egy nagy látványosság... :P
Viszont mikor akartam neki adni például kígyóuborkát, és cuppogtam (ez a hívójele nálunk) akkor odajött! Ez olyan jó, mert ez azt jelenti, hogy idegen terepen is megbízható! ;)

A kiállításon való megmérettetés előtt készült ez a kép róla. Megfésültem, ő meg folyton a korong huzatát rágcsálta.

Amikor végre a bírónő kezei közé került, itt:

Akkor is azt a falvédőalátétet rágcsálta, bár amikor a hölgy hozzáért a hátsójához, belekapott az ujjába. Emiatt lecsúszott a második helyről, harmadikok lettünk, ezt a bírálati lapot kaptuk:

 
"Nagyon jó méret, látványos szín. Ápolt szőrzet, ápolt karmok. Szép fej, nagyon szép szemek."
Szerintem ez egy nagyon szép bírálat ahhoz képest, hogy Málác csak egy keverék, bár ott megjegyezték, hogy van benne sheltie is, és nem is kevés valószínűleg. :)

Ilyen egy tengerimalac bírálat:



Viszonylag gyorsan eltelt az idő, bár kettő óra körül amikor szünet volt, úgy tűnt az idő is megállt, de előbb is végeztünk, mint amit beharangoztak. Vettem Málácnak őrölt petrezselymet "ételízesítőnek". :)
Innen.
Voltak vendégállatok is, kutyák, akik betévedtek ide, róluk a galériában találtok képeket. Egy tibeti terrier volt, aki meg volt nyírva, és a bíró spánielje, aki kennelben dekkolt a szünetekig, mert voltak apró szünetek...
Málác a hazafele úton már rendezkedett a szállítóboxban, és kicsit idegesnek látszott.
Itthon meg újra az a békés, nyugodt, álomszuszék állat lett, mint aki volt.
Bár, mint a blog olvasói tudják, a látszat csal, Málác nem olyan jófiú, mint hinnénk. :)
Amikor kíválasztották az első hármat, egymás mellé rakták őket, de Punky nem foglalkozott a többi malaccal, csak az aljzatot rágcsálta, meg szimatolgatott. Ez annyira érdekes, mert amikor mondják, hogy a tengerimalac társas lény, és igényli egy másik malac társaságát, nos, ez úgy tűnik nála elcsökevényesedett. Az is igaz, hogy olvastam arról, hogy a csak ember nevelte malacok nem tudnak mit kezdeni a fajtársaikkal, valószínűleg ő is így van ezzel. De ennek ellenére nem hiszem, hogy depressziós lenne, vagy ilyesmi.
Szerintem ő egy ilyen magának való alkat, és jobban érdeklik az emberek, meg a kaja, mint egy másik malac. :P Viszont, hogy véget ért ez a tortúra, már készülhetünk a nyárra, hiszen egy hét múlva én is szabin leszek! :)

Most, hogy befejeztem e posztot, Málác megélénkült, és elkezdett "prüntyögni". A légkondi be van kapcsolva, mert hiába sötétítek, mindennel, mégis dög meleg van a lakásban! :(

Galéria: